Hajsza

Hajsza

Hát, csak felbukkant errefelé egy friss is, még ha az annyira nem is "friss", mivel már egy éve itt porosodik a dokumentumok között, de hezitáltam, felrakjam-e.

Gerard Way (My Chemical Romance) és Brian Molko (Placebo) fic, bérgyilkos!AU, mert miért ne, még ha nem is tudok semmi értelmeset a bérgyilkosokról. Előreláthatóan felbukkan még Tokio Hotel és Fall Out Boy is, de az még a jövő zenéje, egyelőre nézzük, mit kezd egymással két régi munkatárs, akik véletlenül összefutnak egy rossz helyen, rossz időben.

A riasztót előrelátóan kiiktatta, így semmi nem állhatott az útjába, míg a házba vezető tolóajtóig jutott, de ott sem bizonytalanodott el, a magával hozott övtáskából hamar elővette az ilyen helyzetekre tartogatott eszközeit és becsúsztatta a kulcslyukba. Az ajtó halk kattanással engedett a szakértelemnek, így a férfi könnyedén el tudta húzni az üveget, és hogy véletlenül se okozzon zajt, csak addig húzta az ajtót, amíg feltétlenül szükséges volt. Ez az ő esetében nem jelentett nagy rést, mivel alacsony volt és vékony - sok kis helyre befért, ahová a szakmájában mások nem, ezért is volt annyira keresett. Az ajtó hangtalanul csúszott vissza, de egyelőre nem zárta be, hogy gyorsan le tudjon lépni, majd kifelé visszacsukja. A nappaliba jutott, jobbra látta az étkezőt, és tudta, hogy bal oldalt, a polc mögött találja majd a hálóba vezető ajtót. Kivette a tokjából a pisztolyát és előreszegezte, hogy ne érje meglepetés a polc másik oldalán, bár nem várt semmit, így eléggé megdöbbent, mikor a másik oldalon egy szintén hangtompítós fegyver csövével találta szemben magát. A gazdája csak még nagyobb megdöbbenést váltott ki belőle, de a pisztolyt nem engedte le.

- Way? - kérdezte halkan, nehogy felébressze a bent alvót, ha egyáltalán alszik. Nem vallott rá, hogy meglepjék dolgok, a profi bérgyilkostól ez amatőrhiba, amit ő sosem követett még el, és nem is tervezte.

- Molko? - kérdezett vissza a vörös hajú, szintén nem kevés meglepettséggel a hangjában. A pisztolyt rezzenetlenül szegezték egymásra, de Brian tisztában volt a hátrányával, a másik férfi nagyobb és erősebb nála, látta már dolgozni, és soha nem akart az ellensége lenni. Azt is hamar levette, hogy ő nem megbízásból van a házban - egyetlen farmer volt rajta mindössze, valószínűleg ezt is csak magára kapta, mikor megérezte, hogy van valaki a házban. Gerardnak bosszantóan jók voltak a megérzései, amiknek a közös munkájuk során jó hasznát vette, de most örült volna, ha szépen ott alszik ő is Frank mellett és bár nem volt tervben, de megölte volna őt is, ha muszáj.
- Mi a szart keresel itt? - suttogta Brian indulatosan, és már kezdte megutálni ezt a melót. Ha nem öli meg Franket, a megbízója nyírja ki, ha megöli (vagy csak megpróbálja), akkor Gerard. Egyik verzió sem különösebben tetszett neki.

- Egy kávét? - kérdezte a vörös, ezzel is jelezve, hogy nem áll szándékában mindenképp megölni Briant. Az alacsonyabb bosszúsan sóhajtott, aztán leengedte és eltette a fegyverét.

- Kérek, baszd meg - adta meg magát kelletlenül, mire Gerard elmosolyodott és ő is eltette a saját fegyverét.

A konyhában Brian könnyen felpattant a pultra és kényelembe helyezte magát, mintha csak vendégségben lenne, és a másik is ugyanolyan természetesen (jelen esetben pont, hogy szokatlanul) tette fel a kávét főni, mint egy vendégnek.

- Szereted? - kérdezte Brian, úgy lógázva a lábát a pultról, mint a gyerekek. A vörös szótlanul bólintott, elővigyázatosan soha nem hátat fordítva vendégének. Brian képes volt kihasználni a lehetőséget és hátba lőni őt, efelől nem volt kétsége, hiszen a fekete hajú is ugyanolyan gátlástalan profi volt, akárcsak ő.

- És tudja rólad az igazat? Így szeret? - faggatta tovább. Az alacsonyabb hangja nem tükrözött túlzott érdeklődést, inkább csak egy kevés kíváncsiságot, miközben a felé tartott bögréért nyúlt. Kellemes illat csapta meg az orrát a bögréből, bár lassan kezdte belengeni az egész konyhát. - Köszönöm. - Belekortyolt és elégedetten konstatálta, hogy finom, de mielőtt Gerard válaszolhatott volna a feltett kérdésekre, a fapadló halk recsegése mindkettejük figyelmét elterelte. Frank megpróbált lopakodni, de a két bérgyilkos szakavatott füleinek ez is éppen elég hangos volt, így elhallgattak, és csendben lesték az érkezőt. Frank álmos szemekkel, kíváncsian pislogott be a sötét konyhába, hogy rájöjjön, mi történik, de a kintről beszűrődő fényben csak a két alak sziluettjét tudta kivenni és Gerard jellegzetes, vörös fürtjeit, hiába erőltette a szemét. Bár Brian már levette az éjjellátót, nem kapcsoltak villanyt, és most gondosan a háta mögé is rejtette, hogy a jövevény ne lássa, fél szemmel pedig azt is elkapta, hogy Gerard betolja az egyik fiókot, minden bizonnyal, hogy elrejtse a párja elől a pisztolyát. Ez bőven elég válasz volt a korábbi kérdésekre, és Brian agyán egy pillanatra átfutott, most, de a keze nem mozdult.

Csendesen gyászolni kezdte a profizmusát és az életét is.

- Frankie, miért vagy ébren? - Gerard hangja olyan szeretetteljesen dorombolt a párjának, hogy Brian nem tudta, mosolyogjon vagy elhányja magát. Látta a gyenge fényben, hogy a két alak összesimul, Frank valószínűleg hozzábújt a magasabbhoz.

- Gee... ezt én is kérdezhetném tőled - nyafogott, mire Brian az ajkát beharapva, halkan felkuncogott. - Arra ébredtem, hogy nem vagy mellettem és kávéillatot éreztem. Azt hittem, reggel van, de így pláne nem értem, miért vagytok fenn. Egyáltalán ki a vendégünk? - érdeklődött Brian felé hunyorogva, aki továbbra is szótlanul kortyolta a kávéját.

- Ő egy rendőr barátom. Jelzett a telefonomra a riasztó, így felhívtam, hogy nézzen körül, de vaklárma volt. Biztos csak valami állat, majd lejjebb veszem az érzékenységét - magyarázta a magasabb gondolkodás nélkül, megnyugtató hangon. Briant elképesztette, milyen könnyen tud hazudni annak, akit szeret, de biccentett, mikor a célpontja álmosan intett neki.

- Kösz, hogy ilyen későn is ugrálsz nekünk - mosolyodott el Frank, bár ezt a bérgyilkos csak a hangjából sejtette.

- Nyugodtan bújj vissza Frankie, én is mindjárt megyek - noszogatta Gerard, mire az alacsonyabb egy bólintás után kifelé indult a konyhából.

- Örültem - intett még egyet Briannek, majd álmosan csoszogó alakja eltűnt a csukódó ajtó mögött.

Aztán hirtelen minden egy pillanat alatt történt - Gerard éppen a fiókot nyitotta, hogy kivegye a fegyverét, mikor üvegcsörömpölés és egy puffanás törte meg az éjszaka csendjét. A vörös azonnal kikapta a fegyverét a fiókból, ahogy Brian is elővette az övét, valamint ő az éjjellátót is visszavette a szeme elé. Gerard a falnak lapulva, lassan nyitotta ki az ajtót, mintha csak a szél mozgatná, majd kilesett, de amint meglátta a földön fekvő, élettelen testet, valami eltört benne. Mint egy eszelős, akart kirontani, nem gondolva a következményekre, csak ott akart lenni Frankie mellett, akinek a vére lassan beterítette a nappali padlóját, és a hold ragyogása valami fájdalmasan földöntúli képpé festette a jelenetet. Csak az akadályozta meg, hogy mikor elindult volna, Brian megragadta a nadrágját és visszarántotta, amitől a lábai összeakadtak, de megkapaszkodott a pultban, így nem esett el.

- Te ostoba! Mesterlövész van odakint valahol, te is meg akarsz halni? - korholta Brian, akiről dühében és döbbenetében teljesen megfeledkezett, azonban most, hogy újra rájött, ő is itt van, vadállatként rontott neki. Egy pillanat alatt kiverte a kezéből a fegyvert, majd a torkát szorítva az egyik szekrénynek szegezte. Nem kímélte, a másik bérgyilkos levegőért kapkodott tehetetlenül, de akárhogy igyekezett is lefejteni magáról a vörös kezeit, az nem engedett, sőt, csak erősebben szorította, várva, mikor törik el a légcsöve.

- Szóval ez volt a terv, mi?! Te elvonod a figyelmem, amíg a társad lelövi Frankiet! - ordította magán kívül. Brian megpróbálta rázni a fejét vagy válaszolni valahogy, de nem volt levegő a tüdejében, amivel beszélhetett volna, és lassan kezdte elveszíteni az eszméletét az oxigénhiánytól. A földön tapogatózva végül ráfogott valamire és utolsó kétségbeesett erejével rávágott Gerard csuklóira - a fakanál kettétört, de megtette hatását, mert a magasabb bérgyilkos fájdalmas kiáltással elengedte a torkát, így ő egyből a pisztolya után vetődött, és amint megérezte a markolatot az ujjai közt, megfordult és bár még nem látott jól, arra célzott, amerre Gerardot sejtette. Csak ezután engedte meg magának a luxust, hogy foglalkozzon a fájó tüdejével és torkával, melyek bár tették, amit kell, pokolian égtek közben.

- Azt... azt hisz... - pár pillanatra lemondott a beszédről és levegőért kapkodott. - Azt hiszed te ostoba, hogy... akkor nem öltelek volna meg... amint eldugod a fegy-fegyvered? - nyögte ki halkan, nehezen. Minden szó újabb kín volt, de meg akarta magyarázni, még ha tudta is, ha most a vörös nem öli meg, akkor később a mesterlövész. Ezen úgy tűnt, Gerard is elgondolkodott, mert nem szólt egy ideig, de mikor Brian látása kitisztult, látta, hogy még mindig ugrásra készen állt, a fegyveréért hajolva, azonban nem mert érte nyúlni úgy, hogy a másik bérgyilkos pisztolya a mellkasának szegeződött.
- Ha hajlandó vagy... - fájdalmasan felköhögött és megköszörülte a torkát - hinni nekem, leeresztem a fegyvert. Ha nem, akkor megöllek, különben te tennéd meg velem - erőszakolta ki az újabb szavakat nehezen. A magasabb nem gondolkodott sokáig, bólintott, hogy hisz a férfinak, így az megkönnyebbülve eresztette le a fegyverét, és a kövön kiterülve igyekezett normalizálni a légzését és gondolkodni. Tökéletesen értette a helyzetet - a biztonság kedvéért utána küldtek egy másik bérgyilkost, ha esetleg Gerard valami véletlen folytán otthon lenne, így őt lényegében feláldozták, mert nem számítottak rá, hogy túléli. Ez nem kevés dühvel töltötte el, ahogy ott feküdt, hunyt szemekkel, sajgó tüdővel, szabad keze ökölbe szorult, majd kinyitotta a szemeit és felült. Addigra Gerard is a pisztolyát szorította a falhoz simulva, és óvatosan kikémlelt, erőszakosan elszakítva pillantását a földön fekvő testről, de nem érzékelt mozgást odakintről.

- Elment volna? - kockáztatta meg a kérdést, mire Brian halk, gúnyos kacajt hallatott.

- Ne álmodj róla. Addig nem megy el, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy minimum te halott vagy, de lehet, hogy engem is ki akar nyírni. Hol vannak a fegyvereid? - kérdezte a fekete hajú, miközben feltápászkodott, érezte, hogy lassan végleg magához tér és újra erő költözött a karjaiba.

- A legtöbb a hálóban, a szekrény mögött. Vészhelyzetre tartok párat mindenhol a házban - válaszolta Gerard, miközben már a konyhapulthoz lépett. Kihúzott két fiókot, az egyik fiókban evőeszközök, a másikban kések voltak szépen elrendezve, műanyag tartóban. Gerard könnyen kiemelte a két tartót és a pultra tette, majd gyors mozdulattal kivette a fiókok ál-alját is, ami alól előkerült két pisztoly, valamint mindkettőhöz két teli tár. Brian éppen nyitotta a száját, hogy közölje, most kurvára vészhelyzet van, de mikor meglátta a két fegyvert, egy kicsit megnyugodott, hogy nincs veszve minden.

- Töltve vannak - nyújtotta át a vörös a társának az egyiket, a tárakkal együtt, amit Brian el is vett, és mivel más hely nem volt nála, a nadrágjába dugta a pisztolyt. Nem volt hangtompítós, és ha gyorsan elő kellett vennie, nem lett volna ideje a tompítóval szórakozni, így azt csak végső esetben akarta elővenni, nem lett volna jó ötlet, ha valaki a lövések miatt kihívja a zsarukat, így is elég bajuk volt. Remélte, hogy a mesterlövész egyedül van, és nem küldtek vele több embert, akkor ketten Gerarddal könnyen el tudták intézni. Kénytelen lesz bejönni a házba és körülnézni, miután mindketten behúzódtak egy-egy sarokba, amit nem lehet látni kívülről.

- Amint neszt hallunk, én előremegyek, te meg fedezel - adta ki az utasítást Brian. Tudta, hogy a vörös hajú nem ostoba, de meg kellett beszélniük legalább valamiféle taktikát, hogy véletlenül se legyenek egymás útjában. A másik sarokból azonban kelletlen morranás hallatszott.

- Én megyek előre - jelentette ki határozottan Gerard. Minden idegszála pattanásig feszült, várva a legkisebb zajt, ami arra utalhat, hogy valaki bejött a házba, nem is nagyon akart vitatkozni ezen a másikkal.

- Jobb lövész vagyok, mint te - vetette ellen a fekete, és ez sajnos így is volt, Gerard is tudta, de attól még nem volt hajlandó változtatni a döntésén.

- De az én fiúmat ölték meg - mondta ki végül a valódi okot a magasabb, amiért annyira előre akart menni. - Kijár, hogy én végezzek azzal, aki tette - magyarázta, lassan elsötétülő tekintettel. Soha nem érezte, hogy ölni akar, de gondja sem volt azzal, hogy megtegye, a megbízások csak munkák voltak, mint a fodrásznak vagy az eladónak, ment, elintézte, majd felvette érte a fizetését. Most azonban az egész teste lángolt a vágytól, hogy holtan lássa azt a rohadékot, akárki is volt az, aki elvette tőle Franket, meg kellet bűnhődnie!

- Rendben, akkor te mész előre, én meg fedezlek. De ügyes legyél, mert nem akarom miattad itt hagyni a fogam, világos? - szólt rá Brian indulatosan. A vörös éppen vissza akart szájalni valamit, hogy neki ne parancsolgasson, mikor mindketten meghallották az apró neszt - az üvegajtó, melyet Brian korábban kinyitott, halkan gördült a sínjén, hogy elég szélesre nyíljon egy termetes embernek. Talán meg sem hallották volna, ha valaki olyan jön, aki az alacsonyabbik alkatára hasonlít, hiszen ő is teljesen hangtalanul nyitotta ki a tolóajtót, de így volt elég idejük meghallani és felkészülni. Gerard kipillantott az ajtó résén, és egy bólintással megerősítette, hogy valóban van ott valaki. Elfogta a düh, hogy a gyilkosa közelebb van Frankie-hez, mint ő, mióta meghalt, hallotta, ahogy a csizmája halkan toccsant a padlón szétterült vérben, és ez előnyt adott a konyhában bujkáló két bérgyilkosnak. Amikor elég közel ért a hívatlan vendég, Gerard találomra lőtt néhányat az ajtóba, majd teljes erővel kirúgta azt, hogy elsodorja a túloldalán lévő alakot. Hallotta a puffanást, ahogy a test eldől a padlón, majd a káromkodást is emiatt, de nem tétovázott, előrelépett, a kezében biztos volt a pisztoly, csak a fogait csikorgatta a dühtől.

- Dögölj meg, te rohadék - mondta, majd három golyóval átlyuggatta a koponyáját.

Brian csendben állt az ajtóban, körbepásztázta a környéket az éjjellátóval és a rájuk támadó mesterlövész puskájának távcsövével is, amit a táskájában találtak, de nem látott senkit. Gerard már nem törődött az egésszel, amint elmúlt az adrenalin ébresztő hatása, reszketve elejtette a pisztolyt és térdre borult a párja holtteste mellett. Szerette volna megérinteni és magához ölelni, de tudta, hogy azzal csak magára vonná a zsaruk figyelmét. Neki mennie kell, és majd pár nap múlva valaki megérzi a házból a hullabűzt, kihívja a rendőröket, addigra pedig a házban nem lehetnek rá utaló nyomok. Így hát csak térdelt ott mellette, és megállíthatatlanul zokogott, de amikor felé nyúlt, a keze mindig megállt, mielőtt elérte volna a bőrét.

- Eltemethetjük, ha akarod. Megértem, ha nem akarod itt hagyni a rendőrségnek, ami majd nem is embernek, hanem nyomnak tekinti. Mind tudjuk, milyenek - mondta megértően Brian, de nem lépett közelebb, nem akart beleavatkozni a vörös hajú gyászába. Gerard felnézett rá, mintha nem is látná, lehet, hogy valóban nem látta rendesen a könnyein keresztül, de olyan hálás volt a tekintete, hogy a férfinak belesajdult a szíve az elgondolásba, hogy eredetileg neki kellett volna ezt megtennie. Eddig nem volt gondja a gyilkolással, de most kifejezetten nehezére esett volna.

- Köszönöm. - A magasabb megpróbált elmosolyodni, de újabb könnyek futottak végig az arcán, úgyhogy feladta, és annak tudatában, hogy Brian lényegében felajánlotta, kitakarítják az egész házat, mintha nem történt volna semmi, végre magához ölelte a csupa vér szerelme testét. Sokáig sírt, nem is tudja, meddig, mert elveszítette az időérzékét, de mikor elapadtak a könnyei, már nem maradt más, csakis a tomboló bosszúvágy. Lassan, gyengéden lefektette Frankiet a földre, majd letörölte a könnyeit, amitől az egész arca vérmaszatos lett, de Brian nem szólt neki, a kinézetük rendbehozása úgyis az utolsó volt a listán.

- Meg fogom ölni a szemetet, aki megbízott téged. Megölök mindenkit, akinek köze van Frankie halálához - jelentette ki üresen Gerard. Bár a szavaknak nem volt igazán erőteljes hangsúlya, mégis úgy nehezedtek a helyiségre, mintha össze akarnák őket nyomni, hogy haljanak meg ők is itt, ahol meg kellett volna.

- Csak utánam, Gee. Beáldoztak, hogy megölhessék Franket és téged, ezt nem viseli jól az egóm. Nem vagyok sakkbábu, amit úgy pakolnak, ahogy akarnak - mondta Brian, aki közben munkához látott, és a halott bérgyilkost elkezdte belegyömöszölni egy szemeteszsákba, amit a konyhában talált. A test remekül elfért benne, gyanította, hogy a másik éppen erre használta, ha el kellett tüntetnie a holttesteket, bár kicsit össze kellett nyomnia, hogy biztonsággal be tudja kötni a zsák száját, mert a férfi magas volt és izmos, nem véletlenül kellett volna szélesre nyitnia az ajtót. Azonban hozzájuk képest amatőrnek tűnt - még nem is különösebben tehetséges amatőrnek, hiszen a célpontja gyakorlatilag állva elaludt, olyan lassan haladt át a nappalin. Brian morgott valami „és ezekért áldoznak be minket”-félét az orra alatt, miközben egy zsineggel rögzítette a férfi nyaka és a teste más részei körül a zsákot, hogy ne csússzon le róla, még véletlenül se.

- Ne hívj Gee-nek. - Gerard csak ekkor kezdett magához térni, és kicsit elcsodálkozott rajta, hogy a másik milyen hamar végzett a csomagolással, de mivel nem tudta, valójában mióta bámulja Frank testét, ezért abban sem volt biztos, hogy Brian tényleg gyorsan végzett-e. Az órára nézett, ami hajnali fél hármat mutatott. Jó lett volna, ha még hajnalhasadta előtt el tudnak indulni, amikor senki sem látja őket, ezért sietniük kellett, mert elásni Franket, kitakarítani a házat, összepakolni mindent, ami szükséges és rendbe hozni magukat egyáltalán nem két perc volt, tudta jól, mennyi időbe telik egy takarítás, ha szükség van rá.

A bérgyilkos hulláját betették a saját autójának a csomagtartójába, mivel Brian átkutatta és talált nála egy kocsikulcsot, amivel a nyitásnál meg is találták a gomb nyomásakor felvillanó autót. Éppen megfelelt egy hulla és pár csomag szállítására, nem is volt messze Gerard házától, így nem keltettek túl nagy feltűnést azzal sem, hogy át kellett cipelniük a fél utcán egy ember méretű, fekete zsákot.

Ezek után Frank elföldelése következett, amihez a házigazda hamar kerített két ásót, de még ketten is erősen kifáradtak a munkában, míg kellően nagy és mély sírt nem ástak neki. Utána Gerard kihozta a házból, leugrott vele a gödörbe, és még utoljára homlokon csókolta, mielőtt immár nélküle mászott ki. Amíg rálapátolták a földet, végig folytak a könnyei, de keményen dolgozott, és mikor az utolsó adag is rákerült, jó párszor letopogta, hogy keményebbnek tűnjön.

Miután a vörös újfent összeszedte magát, kitakarították az egész házat, mintha soha egy lélek nem lakott volna ott, kivették az összes rejtekhelyről a fegyvereket, majd egy nagyobb sporttáskányi ruhát is elpakoltak. Mivel Brian nem mehetett haza, mert valószínűleg vártak ott rá, Gerard hosszú viaskodás után önmagával, beleegyezett, hogy Frank cuccai közül válasszon magának néhányat, amíg nem vesz új ruhákat, vagy vissza nem mennek a lakására, hogy megnézzék, tényleg vannak-e ott, vagy csak az egészséges bérgyilkos-paranoia mondatja ezt velük. Brian rögtön át is vett egy pólót és egy nadrágot, mivel a saját ruhái véresek és mocskosak lettek, főleg ásás és takarítás közben, így mindenképp szüksége volt egy zuhanyra, valamint ruhacserére. Volt egy hamis igazolványképe, amin rövid haja volt, de sajnálta volna levágni a haját, így elgondolkodva forgatta csak az ollót a kezében, belebámulva a tükörbe, míg Gerard is megmosakodott.

- A hajadat ne! - mondta a másik hirtelen, mire Brian megugrott. Kezdett elfáradni, és tudta, hogy ez veszélyes, de sem a kávé, sem az adrenalin nem tartotta már ébren. - Ha már az ő ruháit hordod, legalább a hajad ne legyen... rövid - magyarázta a vörös, miért ellenzi ennyire a hajvágást. Brian sem akarta igazán, de így legalább kapott még egy utolsó lökést a „nem” felé, hát letette az ollót.

- Siess, mert minél hamarabb el kell indulnunk. Kezd korán lenni, és keresnünk kell egy viszonylag biztonságos helyet, ahol elalhatuk. És előtte még meg kell szabadulnunk a... csomagtól - fintorodott el, ahogy arra gondolt, még valahol ki kell dobniuk a bérgyilkost is, akit megöltek. Gerard beleegyezően bólintott, és miután Brian kiment ellenőrizni a csomagokat, kiszállt a zuhany alól, hogy megtörülközzön és felöltözzön. Épp nem nézett a tükörbe, ezért nem látta, ahogy az alacsonyabb férfi sóvárogva beles a fürdő ajtaján, mert mikor hátrafordult, Brian már újra a csomagokkal foglalkozott.